Aktuális számunk

Kövesd te is!

Partnereink

  • Beregi Ifjúságért Közművelődési és Szabadidő Egyesület

Fotóriport

Holokauszt Magyarországon

  • hétfő, 29 március 2021 13:40

Magyarország történetének egyik legsötétebb korszakát a német megszállást követő egy esztendő jelentette – 1944 márciusa és 1945 márciusa közt – melyben hazánk társadalma nem csupán elszenvedője volt a nácik szörnyűségeinek, hanem egyúttal passzív szemlélője, sőt segítője is az országban élő üldözöttekkel szemben elkövetett bűntetteknek. Az említett egy esztendő első félévében a Horthy-rendszer hivatalnoki kara, második felében pedig a nyilas uralom teljes polgári-katonai állománya segítette ezt a működést.

A mai magyar társadalom szélsőséges szemlélet mentén viszonyul az emlékezéshez. Az egyik "végponton" az események bagatellizálása áll, azzal szerelve le a társadalmi lelkiismeret terheit, hogy a deportálások felelőse a háború és az aktuálpolitikai körülmények voltak. Az igazság azonban: a magyar szervek tevékeny résztvevői voltak a deportálásoknak, mely német parancsrendszer alapján vitte véghez működését.

A magyarországi holokauszt kezdete

Magyarországon a holokauszt valójában az 1941-es Kamenyec-podolszki mészárlásokkal vette kezdetét. Ám ha még korábbi időkre is visszatekintünk, a törvényi határozatok vezették fel a későbbi eseményeket. A Numerus clausus (1920) után az első zsidótörvény (1938/XV. tc.) 1938 május 29-én lépett hatályba. Ez vallási alapon határozta meg a zsidóságot. Jelentősen korlátozta – konkrétan 20%-ban maximálta – az értelmiségi pályákon foglalkoztatható zsidók számát. A második zsidótörvény (1939/IV. tc.) 1939 május 5-én lett hatályos, és már faji alapra helyezte a zsidók meghatározását. Ez a jogszabály két kategóriára bontotta az értelmiségi foglalkozásokat: az egyikbe azokat sorolták, melyekben tilos volt a zsidók alkalmazása, a másikba azok kerültek, ahol 6% lehetett a maximális arányuk. Tiltott lett a közhivatalnoki, színészi, újságírói, és a tanári pálya. A harmadik zsidótörvény (1941/XV. tc.) 1941 augusztus 8-án lépett hatályba, és a zsidók teljes fajelméleti elszigetelését célozta, mivel megtiltotta a keresztényekkel való házassági, élettársi mi több szexuális kapcsolatot. A negyedik zsidótörvény (1942/XV. tc.) 1942 szeptember 6-án a zsidók föld és ingatlanszerzését gyakorlatilag megtiltotta. Később egy 1942-ben elfogadott új honvédelmi törvény (1942. évi XIV.tc.) pedig a zsidókat munkaszolgálat vállalására kötelezte (fegyveres szolgálat helyett)… Magyarországon az 1240/1944-es miniszterelnöki rendelet írta elő 1944 április 5-én a sárga színű Dávid-csillag kötelező viselését.


Mivel az elszánt szövetséges "szerepe" meggyőzte Hitlert a magyarok lojalitásáról, hazánk megtarthatta a bécsi döntésekkel visszaszerzett területeket. Közben minthogy Magyarország egyelőre nem lépett hadba megindult a környező országokból a zsidók Magyarországra vándorlása. Kozma Miklós kárpátaljai kormányzó azonban 1941 nyarán felhívta Horthy figyelmét arra, hogy már több tízezerre rúg a háború elől hazánkba menekült külföldi zsidók száma. A bejelentés után a magyar vezetés gyors cselekvésre szánta el magát: utasítást adtak az ide menekült zsidók összegyűjtésére és marhavagonokban Ukrajnába szállítására. Az „akció” 1941 augusztusában 18 ezer ember Kamenyec-Podolszkijba való deportálásával folytatódott, és Fridrich Jeckeln SS tábornok parancsára elrendelt tömeges kivégzésekkel zárult. Összesen 15-16 ezer ember halt meg 1941 augusztusának végén az ukrajnai városka határában. (A Kamenyec-Podolszkijba szállítottak nagy része olyan kárpátaljai magyar zsidó volt, akiket hontalannak minősítettek.) Az 1941-es ukrajnai mészárlás volt a magyar holokauszt kezdete. A "Kamenyec-Podolszkij-i mészárlás" néven ismertté vált tragédiában a hatóságok aktív részvétele tagadhatatlan, hiszen az Ukrajnába szállítandók összegyűjtését, számbavételét, marhavagonokba tuszkolását ők végezték.

A német megszállás és a vidéki zsidó lakosság elhurcolásának terve

A keleti fronton a sztálingrádi csata hozta a fordulatot, melyet követően a németek sorozatos vereséget szenvedtek. A 2. magyar hadsereg doni katasztrófája pedig végképp kijózanította a horthysta vezetőket: jelentősen megrendült hitük a németek végső győzelmében. A kormányzó engedélyével megkezdődött a háborúból való kilépésünk előkészítése. A titkos diplomáciai manővereket azonban Hitler időben érzékelte és a rend fenntartása végett Magyarország megszállása mellett döntött. 

1944 március 19–én a Wehrmacht egységek bevonultak Magyarországra. Horthy a helyén maradt továbbra is elkötelezte magát német birodalommal folytatott szövetség mellett egyben biztosította a magyar közigazgatási és rendőri szervek közreműködését a további üldözésekben. A magyarországi deportálások és holokauszt tekintetében új fejezet kezdődött.

Megkezdődött a vidéki zsidóság összegyűjtése és szervezett elhurcolása

A magyarországi deportálást Adolf Eichmann SS-Obersturmbannführer (alezredes) rendelte el és vezette személyesen. Valójában maga a deportálási munka (azaz összegyűjtés és megsemmisítő helyekre szállítás) három fázisból állt. Pontos jegyzék készítettek a begyűjtendőkről, a polgári és egyházi nyilvántartások alapján. Második fázisban megindult a kijelölt személyek összegyűjtése, a nagyobb városokban előbb gettókba gyűjtésével, majd a harmadik fázisban megkezdődött a vasúti csomópontokra szállítás és a vasúti elszállítás a célállomásra, Auschwitz-Birkenautba. Magyarországon mindössze 56 nap alatt hajtották végre a folyamatot, összesen 437 402 lakost illetően!

Bármilyen meglepő, de a létszámnyilvántartás elkészítését a begyűjtendő tömegek számáról és elhelyezkedéséről a helyi zsidótanácsok mindig segítették. Amikor Eichmann Magyarországra érkezett, először kijelölte azokat, akik a legfelső szinten tudták garantálni, hogy helyi szervek a feladatot ne akadályozzák.

Adolf Eichmann 1944 március 31-én személyesen is felkereste a magyar Zsidó Tanácsot.

"... Eicmann kijelentette a Zsidó Tanácsnak: az ő legfőbb feladata a hadiipar termelésének növelése. A zsidóknak dolgozniuk kell, akkor semmi bántódásuk nem lesz. Kérte a Zsidó Tanácsot "működjenek együtt", és gondoskodjanak önkéntesekről. Ha nem jelentkeznek önkéntesek, abban az esetben erőszakkal vezénylik az embereket." – Idézet Gideon Hausner ügyész – "Ítélet Jeruzsálemben" című írásából.


Talán megdöbbentő módon a zsidók mindig vállalták, hogy segítenek Eishmannak. Hittek abban, hogy ha együttműködnek, akkor megmenekülnek a legrosszabbtól. Azonban nem tudták mi az a legrosszabb!...

A második fázisban az összegyűjtésben és a gettók kiürítésében Eichmann mindig az állami rendfenntartó szervek segítségét kérte, de hangsúlyozni kell, hogy csendőröket, nem katonákat!

A deportálások Magyarországon szédítő gyorsasággal mentek végbe; néha egy napon öt szerelvény is befutott Auschwitzba, tizennégyezer emberrel. egy-egy vagonba száz embert tuszkoltak be.

Tehát gyors, hatékony és precízen megtervezett rendőri akciók biztosították az emberek összegyűjtését, majd haláltáborokba szállítását. A jegyzékeket a zsidók, és vezetőik összeállították, majd ki is hirdették, hogy mikor és hová kell majd gyülekezni, vagyis honnan fogják őket elszállítani azon helyekre, ahol majd dolgozniuk kell. És ez szinte kivétel nélkül békésen történt!

A deportálásokban közreműködő magyar egységek létszámát illetően a történészek csak becslésekre hagyatkozhatnak. Úgy vélik, hogy több ezernyi közalkalmazott segítette a folyamatot, így például polgármesteri-alispáni hivatalok munkatársai, szolgabírók, jegyzők, tisztiorvosok, bábaasszonyok (a motozáshoz), pénzügy-igazgatósági tisztviselők (az értékek lefoglalása végett), vasutasok, postások. A folyamat részleteit tekintve: a helyi újság kihirdette, hogy mi az a dátum amíg minden zsidónak be kell vonulnia a gettóba. 

1944. május 15 és július 9 közt, azaz 56 nap leforgása alatt aztán elgázosították az összeírtakat. Német adatok szerint egészen pontosan 437 ezer 402 magyart

A procedúra jól szervezetten zajlott, csupán pontos nyilvántartások és "gyomor kellett hozzá"! 


Horthy közbeavatkozása

A pesti zsidók szervezett kiirtásának elkerülésében kétségkívül fontos szerepet játszott Horthy határozott fellépése. De mi is történt pontosan? 1944 június 27-én Baky László belügyi államtitkár német bátorításra csendőregységeket rendelt Budapestre a fővárosi zsidóság azonnali deportálására. Horthy azonban mikor tudomást szerzett a dologról már rögtön közbelépett és egy páncélos, illetve egy gyalogos ezred mozgósításával kényszerítette ki a csendőrök távozását. Később, 1944 július 7-én hivatalosan is rendelkezett a fővárost érintő deportálások tiltásáról. Eichmann 1944 július 15-én még elszállíttatott 2000 zsidót a Keleti-pályaudvarról, akik a kistarcsai internálótáborban raboskodtak korábban. A pesti zsidók megmentésére tett lépések mögött már az előrelátás gondolata is meghúzódhatott. Horthynak ekkor már, a háború nyilvánvaló elvesztésének küszöbén gondolnia kellett arra, hogy saját szerepét a háború után jobb színben tüntesse fel. Nem beszélve arról a nemzetközi nyomásról, melyet 1944 nyarán már bőrén érezhetett.

Nyilas uralom időszaka

Horthy 1944. október 15-én tett kiugrási kísérlete után az egyetlen németekhez töretlenül hűséges politikai erő a nyilas mozgalom volt. Szálasi pedig nemzetvezetőként "beváltotta" a németek reményeit, hiszen az országot, annak katonáit és erőforrásait maradéktalanul kiszolgáltatta Hitlernek. 

Az orosz hadsereg 1944 augusztusának végén elérte Magyarország határát. 1944 októberében a szovjet seregek két fronton hihetetlen gyorsasággal törtek előre. A hónap végére Malinovszkij tábornok katonái már a Kecskemét-Nyíregyháza-Ungvár vonalon, míg Tolbuhin egységei Baja térségében a Dunánál állomásoztak. A Dunán való első átkelés 1944 november 7-én valósult meg. Válaszul Szálasi totális mozgósítást rendelt el: nemre való tekintet nélkül elrendelte minden 17 és 70 év közötti magyar állampolgár hadkötelezettségét.

Adolf Eichmann visszatért Magyarországra, s a nyilas Nemzeti Számonkérő Szervezet fegyvereseivel együttműködve még ekkor is folytatta a holokausztot. A 170 napos nyilas uralom alatt a korábban 200 ezres fővárosi zsidóság közel fele halt meg. Többségük a halálmenetekben hunyt el, amikor gyalogmenetben Hegyeshalom felé kellett vonulniuk deportálási céllal. A közvetlen nyilas kivégzésekben 9-10 ezer ember pusztult el. (Gyakoriak voltak a Dunába lövések.)

A magyarországi holokauszt történelmünk ezidáig egyik legsötétebb korszaka…


 

Ha tetszett a hír további ajánlókról is értesüljön! Kövessen minket: