A nemzetközi nap története 1952-ben, a bengáli nyelvet beszélő Banglades-ben kezdődött. Akkoriban Banglades még Pakisztán része volt, ahol az urdu lett a hivatalos nyelv, de a döntés tiltakozásokat és tüntetéseket szított a bangladesiek körében, akik továbbra is szerették volna anyanyelvüket használni. A fordulópont február 21-én következett be, amikor a bengáli nyelvi mozgalom tüntetésén a megtorlás szerű rendőri fellépés során több fiatal életét vesztette. Nem sokkal a tragikus kimenetelű eseménysorozat után napirendre került a nyelvi kérdés Pakisztánban. Ez a nyelvi mozgalom az egyik leginspirálóbb történelmi eseményként jelent meg az emberek mindennapjaiban.

Felmerülhet a kérdés, hogy mit is nevezünk anyanyelvnek, és miért jelenti a kulturális örökség egyik fontos részét.

Anyanyelvnek nevezzük a kisgyermekkorban előszörre elsajátított, később probléma nélkül használt nyelvet. Ez lehet egy országnak a hivatalos nyelve is, de lehet egy kisebbségi nyelvként megjelenő, nem hivatalos nyelv is. A különféle anyanyelvek színesebbé, gazdagabbá teszik a kultúránkat, akár országos, akár európai szinten nézzük.

A folyamatosan változó, fejlődő anyanyelvünk a kultúránk és identitásunk része. Nem fogunk tőle megszabadulni, nem engedjük elfelejteni, mely az egyik legalapvetőbb kulturális örökségünk lakhelytől, életkortól és társadalmi helyzettől függetlenül. A nyelv több kulturális elemet is összeköt, a nemzetünket, a hazánkat.

Ha tetszett a hír további ajánlókról is értesüljön! Kövessen minket: